Az inszomnia egy krónikus alvási zavar, mely napközbeni álmossággal, fáradtsággal, irritábilitással és memóriazavarral járhat. Gyakorisága az életkorral nő, nőknél kétszer gyakrabban fordul elő, mint férfiaknál. Az inszomnia összefüggésbe hozható különböző betegségekkel is, növeli az elhízás, kardiovaszkuláris betegségek, depresszió és szorongás kialakulásának valószínűségét. Kezelése során kognitív viselkedésterápia és gyógyszeres terápia kerülhet szóba. Az inszomniában alkalmazott gyógyszerek elsősorban a gamma-aminovajsav receptorának agonistái, ide tartoznak a benzodiazepinek és az úgynevezett Z-szerek. Bár ezek az elsőként választandó szerek, sok képviselőjük rendelkezik nemkívánatos mellékhatásokkal, ilyen például a mozgáskoordinációs zavar.
A lemborexant egy orálisan alkalmazott OXR1 és OXR2 receptor antagonista, amelyet 2019 decemberében engedélyezett az FDA elalvási és átalvási inszomnia kezelésére. Az orexin peptidek – orexin A és B – részt vesznek sokféle pszichológiai folyamatban, kulcsszerepet játszanak az alvás-ébrenléti ciklus regulálásában. Az orexin neuronok ébrenlét során aktívak, míg alvás során inaktívak. Az orexin neurotranszmisszió az OXR1 és OXR2 receptorokon keresztül valósul meg. A hatóanyag hatásosnak bizonyult Alzheimer betegséggel kapcsolatos alvászavar kezelésében is. A lemborexant jól tolerálható gyógyszer, leggyakrabban megfigyelt mellékhatásai aluszékonyság és rémálmok voltak a kísérletek során.
A lemborexant kedvező mellékhatásprofiljának köszönhetően áttörést jelenthet idős inszomniás betegek kezelésében. Hatásmechanizmusának és mellékhatásprofiljának széleskörűbb megismerése további vizsgálatokat tesz szükségessé.
https://link.springer.com/article/10.1007/s40265-020-01276-1
A cikk szerzője Bor Fanni.